Milleneum Falcon

Nagy ugrás át egy határon

Rázkódunk, mint Han Solo

A Milleneum Falcon űrbatáron,

A fénysebesség határzónáját

lépve át, 999 után tágul a világ.

 Elmosódó dimenziók és arcok,

Ameddig csak lehet addig kitartok,

Bár verset írni nehezebb, mint tíz gé,

Egy Csubakka bőgéssel kezdek, uuooaaááh.

Elferdül a tér és a hajlam,

Ki az aki velem tart, hadd halljam?

Kiszállni ezernér lehetett volna,

Most már életfogytig szól a nóta.

Addig míg bírom az életem írom,

Ahogy belülről kijön,

Bánat, kétség, magány, öröm,

Szárnyalni fog néhány köröm?

Üldözni fog e tetszés, méltatás?

Vagy meddő lesz a további száguldás,

a régen áhított hírnév felé,

be fog sülni kapcsoló, rím, relé?

Nem tudom, honnan lesz elég nafta?

Hannak ott dorombolt gyönyörű Leila,

S nem egy írigye is akadt,

Én meg írhatok, míg vége nem szakad.

Nem jár érte se taps se ölelés,

Mire hát e kozmikus mérvű nagy átlépés?

Motivál e majd a Nemolvasó Olvasó,

MInt Halálcsillagra sikerrel leoldott torpedó?

Akad-e írásra serkentő háttér hercegnő,

Kiért rímelni több mint kötelező,

Belső parancs, hogy jó kedve legyen,

Egy egy pillanatra elszabaduljon innen.

Fontos  a hatás, hát induljon a ráadás,

Ezereggyel folytatódik a vers adás.

Durranjon hát ismét ezer patron,

Lőjünk ki, mint a Milleneum Falcon!