Elnénitlenedve
Örök ifjú elixirért epedve
Hölgyek állnak sorba receptre
Pipere cikké glancolva,
Sminkük otthon könny mossa.
Ne roggyana a hús, a bőr, a rost!
Bárcsak ne múlna az örök most!
Ó, ti esztelen elmúlás ellen lázadók,
Több réteg kence-fice a mázatok!
Nem akartok néniesedni, mi?
Nincs helye májfoltnak, ráncnak,
A fáradt-boldog széppé múlásnak,
Ritkán látni ősz nagymamákat.
Elnénitlenedett egy város, környék!
Műkörmök nem dédelgetnek unokát,
Kötötűk rideg kriptákba zárt fénynyalábok,
Nem öregednek meg a mai lányok.
Tönkremennek, karriert kergetve
és a pöttyös bögrék hiába pöttyösek
A vajaskiflik vajasak, de minek?
Nagyitlanul színtelenek, íztelenek.
A tükrök fogynak s a trükkök,
Arcodba hazugok lihegik így szép vagy,
Feszes popsinál ugyan mi fontosabb?
Minek egy ósdi pamutgombolyag?
És az abból eres kéz horgolta sapka?
“Az én uram” katonás képe
szúrágta sublót tetejére kirakva?
És Mária a falon? Úgysincs pardon.
Pasi ugyan akad, de nincs fotó, ha végre
kész a fotó már nincs pasas rég,
Hülye aki hű (Yeah) és nem kincs az öregség,
Fontosabb ennél a mellbőség.
A kor tabu, jobb, ha make up fedi
Mű a Mari, Szilikon a Szilvi
Hogyan is lehetne köztük néni?
Nincs aki éveiket megérdemli.
Aggok nem teremnek csak úgy,
Tűsarkak kopogásától hangos a kőrút,
“Fogadjon el valaki öregnek s fiatalnak!”
És a nénik, mondd, hol vannak?
