Már megint én jövök
Elhanyagolt fizimiska,
csapzott vadromantika
Nem megértett,
szerepe a sértett,
Már megint én jövök.
Kapunyitó berreg,
De fura szerzet!
Bluessal bélelt,
Sűkszavú és hallgatag,
Faragatlan és félszeg.
Ajtó előtt egy tornacsuka.
Büdös és gyanús,
Lám, megelőzött,
egy másik mellőzött
egy másik kitagadott
lebzsel az ajtó mögött, ott
Ahová becsengetek,
Már megint én jövök,
MInt a lépcsőházi kaktuszok,
befogadásra vágyom,
Lakik itt egy álom, mely kép,
lekéstem már róla rég.
Kié az a kínai tornacsuka?
Ismerős, mily furcsa!
Nyesszen az elzett,
S aki beeresztett,
Mily kicsi a világ!
Pont az, akivel egypadba
Sodort az élet,
és egy lépcsőházba
űzött az ösztön,
Már megint te?
Kérdi a tekintete,
Igen,
Már megint én jövök.
