Magad alatt

Mikor magad alatt vagy,

Kétségek közt egyedül,

Elhagyatva egy szoba ölén,

Ágyadba hánykódsz álmatlan,

Vígasztalan bámulsz egy pohárba,

amely már üres, szintúgy az üveg,

Megy a tévé, de csak azért

mert távol a távkapcsoló,

és érdektelen számodra,

ahogy a Marsra leszáll

egyenes adásban az első ember,

Akkor nehogy elolvasd ezt a verset,

mert még kutyábbul fogod magad érezni,

ebben aztán végképp nincs vigasz,

totál pesszimizmus tölti ki,

Remélem, nem emeleten laksz.

De ha már belekeztél,

olvasásával haladsz,

egyszercsak vége lesz,

még egy sor,

meg mégegy

és kifogytam, vége,

na ugye,

Mégis van valami jó

az életben