Nem tehetek róla
Nem tehetek róla,
Ez a vétek, mintha másé volna,
Nem az enyém az a hányás,
A közösségi terű láncdohányzás.
Az alkohol volt, rá kell fogjam
Foglya vagyok, már ezerszer mondtam,
Nem én nem vittem le a szemetet,
Örök sebzettségem determinált erre a nem-cselekedetre.
Tisztább vagyok, mint egy farizeus,
És megkérdőjelezhetetlenebb, mint maga Zeusz,
És konokabb, mint a logikára épülő világ,
Nem tehetek semmiről, ez az igazság.
Minek gyónjak, ha nincs mit?
Készan kapott sorsomnak mit számít
egy feloldozás? Egy lazítás a kötélen?
A predesztináció pórázán mindenki vétlen,
A Gazdi, aki értünk felel,
Az a hibák, ki anyagba életet lehel,
Igen, eleve elrendelt elevennek,
Így születtünk meg tehetetlennek.
Nem tehetek róla,
Ez a vétek, mintha másé volna,
Nem az enyém az a róka,
Hanem a vörösboros kóla.
