Beszélgetések egy alaplappal

Alaplapom olyan mint egy kisded,

Az integrated circuitok mimóza belsőt rejtenek,

Törődést vágynak aktív s passzív elemek.

Nem elég a feszej, chip nyelven értő dadus kell.

Kit a hosszú, nagyon hosszú beep jel meghat

S átérzi, ha nincs memória modul, mily kín az.

Igen, igen, kicsim, tátsd ki foglalatod, íme egy SDRAM,

Pattan a kis tok, hami, hallani de szeretem

ha csipogót vidáman aprócskát csippant!

De, jaj, mi ez, a vészjós hosszú s két rövid?

Mit nélkülözöl, miért e sopánkodó beep?

Aha, értem, nem tetszik ez a videcard!

Tudhtattam volna,hát persze, a videokari!

Belekukkantok BIOS-odba,

Csak nehogy elveszítsük a garit!

Óvatosan, igen, a slotba bereteszelem,

Hogy vágyom csippants fel újra röviden,

Akkor egy kis power, lesz végre órajel?

Ocsúdsz-e még néma, signaltalan ájulásodból?

Olvashatunk megint szunnyadó RAM-jaidból?

Jaj, de mondd miért ez a sziréna hang!

Mikor azt hittem megadtam mindent,

Oh, de púpos egy kis kondid itt lent,

Megműtöm, meg én, egymagam!

De nincs köszönet, néma vagy újra,

Coolered még pörög, de semmi csipp,

se hosszú, se sziréna, se rövid.

Mint egy bogarat, melynek ízei még remegnek,

de nem él, szárnyra nem kél,

Alaplapom piszkálom, mint egy gyermek.

Ember nyelven szólok immár, bmeg,

Nem értek az alaplapok nyelvén, te értsd meg

Tönkretettelek? De te ne tégy tönkre ezért!

Pedig azt hittem egy gépben

legalább nincs érzelem,

Alaplapom csúful kibabrált énvelem.