Lumumba utca, eső van odakint,
Bent a studióba, kezdődik a casting.
Az utcáról jöttek, statisztának,
Ketten vannak a hatszázból,
A megváltást várják a mától.
Mindegy mi a szerep, mennyi a gázsi,
Ha egyáltalán kapnak, kész mázli,
Az egyiken kinyúlt trikó, másikon szakadt ing,
Két antisztár a studióba, kezdődik a casting.
Rájuk vetül a reflektor, szavaltat a direktor,
Statisztáknak jók lesznek, mint az Egri csillagokba egykor,
az a kvarcórás török, kinek szerepe örök,
Tömegjelenetbe Csöpi mögé jó lesz e két köcsög.
Hiába, aki már befutott, mondja meg a tutit,
Egy reklámjelenetbe szerződtetem ezt a két buzit,
Bár főszerepre ácsingóznak, átlátok én rajtuk,
A világsikerhez túl szittya az arcuk.
Akkor maguk ott ketten, ide majd oda rohannak,
Ahogy a többi, a kvarcórát kérem levenni,
Jelmezt nem kapnak, nem kell make up, smink,
A tömeg arctalan, hé, maguk ketten, kilógnak, már megint!
