Bajnok
Markánsa arcél,
férfiasan mély hang.
Nem én vagyok,
Ő a bajnok.
Győzni megszokás,
Övé érem, kupa, csillogás,
Én is a dobogóra hajtok,
De ő a bajnok.
Címlapokról néz rám,
De nem ismer ám,
Mert én hiába is hajtok,
Csak ő lehet bajnok.
Tán ez igazságtalan?
A szabály áthághatatlan
és ha csalok? Akkor is nyer,
Mert óv a bajnok.
Leszek inkább vesztes,
E tudattal veszek startot,
A kudarc még nem hátraarc,
Küzdök, mert hiábavaló.
S van-e szebb, mint céltalan,
célbafutni névtelen,
Nem hírnévért hajtani,
Más árnyékában loholni.
Én vesztes, ő bajnok,
De ő veszt, ha én nem hajtok.
Mit ér az az érem,
Ha célt el nem érem?
