Kapj elő egy lemezt
Mottó:
Az alkony árnyaiba mosódó bútorok dermedten figyelik.
Van valami fenyegető ebben a permanens mozdulatlanságban,
amellyel szekrény, asztal, szék némán körülveszi az embert.
A tárgyak várakozása halálos titkot őriz.
Talán, mert ösztönében már régóta sejti,
hogy a valóság csak szimbólum.
Érzés, fogalom, szekrény és bánat:
ez mind csak a jelképe valaminek, ami állandóan kifejeződik,
de mi nem érthetjük meg soha.
És ekkor poros tokjából előkap egy lemezt,
Lüktető ritmusú tánczene tölti be a szobát.
Poharába Kékfrankost tölt és szájához emeli.
Nézi a borítot, hosszú hajú beatzenészek pimaszul
bámulnak vissza, modortalanságba dermedve,
már régóta halottak és élettelen kölcsönhatások
közvetítik őket, azt a pillanatot, amit végtelennek hittek,
amelyben azt hitték, az egész világ a lábuk előtt hever.
Elmúltak az általuk meglovagolt divatjelenséggel egyetemben.
Régóta hadakozik az idővel, amely egyszerre ad és vesz el mindent.
Megemészthetetlen ez a bőkezű fukarság, s hogy a lezajlásba nincs beleszólás.
Megszületsz, kimúlsz, s jelentéktelenséged résnyi ablakán,
egy egész világ röhög be és nem érdekli, hogy nincs humorérzéked.
A tasak már szakadt, a lemez karcos, de a dallamok, fütyülhetőek,
Vég nélküli ismételhetőségük kapaszkodó ebben a látszat rendben,
Az egyetlen fegyver, melyet a hallgatag bútoroknak szegezhetsz,
amellyel hadra hívhatod, egy szobában eltemetve, a könyörtelen eliramlást.
“ Ha rossz most a kedved, egyedül maradtál, kapj elő egy lemezt”
