Vörös Felhõ
Talpfák erdején lépdel tekintete.
Sz ûk öltönyébe alig fért bele.
Zsebében vastagláncú aranyóra,
Pont úgy, ahogy a fehérember hordja.
Széles a mosoly, alig fér a címlapokra,
Abrahám Lincolnnal jár karonfogva.
Kampányfogás kell, tudja a Nagy Fehér Atya
Túl szívélyes a sápadtarcú kutya.
Vörös Felhõ öltönyét húzza.
Ne tedd ez egy romantikus regény.
Jelzett úton vezet az útja.
Ne tedd ez egy romantikus regény,
Lehetett volna, de az élet kemény,
Kelepcébe csalt a remény.
Vörös Felhõ keresztet rak neve mellé.
A tolmács súgja, ez az õsi föld az övé.
Csak a halott indián a jó indián,
Felhõkarcoló nõ majd sírján.
Tüzes paripa repíti vissza nyugatra.
Ha nem volna fõnök, népe röhögne rajta.
Zsebében papír, rajta érthetetlen angol szöveg:
Vörös Felhõ eladta az õsi földet.
759, Vörös Felhő öltönyét húzza
2015.02.27. 20:21 | ynakras | 1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://ynakras.blog.hu/api/trackback/id/tr27226281
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2015.03.06. 13:27:07
Érzek némi áthallást a mába, ez persze lehet, hogy belőlem fakad. Okos vers.