Kollegina

Kollégina, emlékszik még a vonat útra?

Kellékeit bepakolva állomásra húzta,

Gördült böröndje, s tolongtak kollégái.

Találgatták mit tartogat az este,

Míg robogott a vonat, koferenciára, messze,

Forrt kupéban fondorlatos terv.

Ahány kolléga, annyiféle alattomos szándék

S egyszerre ugrottak fel,

Mikor a böröndöt leadni kell..

Újra csajozós az otthon vasalt nadrág?

Hát csoda ha feleségük ezek után elvállna?

Kiváltképp, ha a jó duma bevállna.

Egyikük húrokat túl vadul penget,

témára térve hajszálnyi i előnyt szerzett,

Rést ütött kolleginánk szíve táján.

.

Sikamlós megjegyzés rosszul sül el,

Pillanatra egyedül a nő, előlép egy másik terv.

Akettes számú feslett, hirtelen hű de fess lett.

Úgy érezte az alkonyi sétán,

kihivásasal teli számára a sétány

ma alfa hím lesz belőle, méltán.

Bókról bókra, fokról fokra,

Érezte, úgy válhat valóra terve,

ha győngéd szó is szerepel benne.

Mint a korzón szálldosó ezer éjeli lepke,

Figyelmességével kolleginát körbe lengte,

Eygeztetett, érdeklődött, kalauzolt,

Lám, a kolleginán már kivágott blúz volt,

Ajkán vérpiros a rúzs, körmén a lakk friss

Erre már rámozdul a harmadik is.

Eddig szeme sarkából figyelt,

Most már nem vitás, ő lehet a kiszemelt,

Kolleginához lépett, s nagyot nyelt.

Ily gálánsan nőnek még senki nem udvarolt

Bevetette az ősi fegyvert, az alkoholt,

De eléggé az sem hatott, kosarat kapott.

Hogy is mondjam, pofára esett, mint a többi,

Kollegina egyedül ment lefeküdni,

Bezárult a hotel szoba, nézte három cimbora.

Jeggyűrűkön csillan szórakozó hely fénye,

Három kollega mélyen néz krigli fenekére,

S Kollegina párnák közt sóhajt: „ na végre”