Tanácstalanság
A köztársaság kikiáltva,
Őszirózsák rohamsisakon, gomblukakban.
De rablók zsákmánya az ország,
Hol ezeréven át megállj parancsolt a kard,
Nincs csak zűrzavar, tanácstalanság.
Károlyi Mihály tétova s tétlen,
Leszerelt katonák úton útszélen,
Nem akar többet bakát fegyverben látni,
Miközben hiénák gyűlnek
Bánátot, Erdélyt, Felvidéket zabálni.
Bármit megtehet a gall Vix,
nem magyarbarát, az több, mint fix,
megszállja a déli megyéket az antant,
S a fővárosban éled a sejt,
Fönnön hirdetik a lenini tant.
Hitvány erkölcs kétes szabadsága!
Megérett az idő proletár diktatúrára,
Munkásököl kell ide, acélos erő,
S Kun Béla személyében rémséges
korszak kétes figurája bújik elő.
Tanácstalanságnak Tanácsköztársaság!
Monarchia helyett kötél, terror, dukál halál,
Lenin fiúk páncélvonata az egyetlen paragrafus,
Ha nem tetszik a szovjetmintájú terror,
Szervezkedsz? Egy sorozat és kuss.
Elfogyott a hit a lőszer, a kezdeti lendület
S hiába könyörögtek Trojkijnak, Leninnek,
százharminhárom napig vöröslött a csillag,
Aztán győzött megintcsak a tanácstalanság,
S a vészkorszak anarchiába fulladt.
Tapodhatta e földet idegen kapca,
Ki itt élt, többé nem volt gazda,
Vérbíró antantnak kolonc Árpád népe,
Magyar többé nem mer nézni a térképre,
Ezeréves hazája örökre széjjel tépve.
Hova fordulhatna, lehetne semleges?
A válasz erre ma is nemleges.
Az Alföld, a Petőfi énekelte kies róna,
Hol békében élhetne végre,
Nyugat s Kelet közt hadiút, ütköző zóna.
