Satír
Margitkörút bérházának homlokzatán szobor,
Mily visszataszító, éktelen zafír, egy Szatír!
Éppen amint előkapja, örökítette meg véső,
A templom angyalkáinak mutogatja ő.
De mindezt oly légies könnyedséggel teszi,
Franciás bájjal lógatja bárnerét a körútnak
Kapjátok be! Ti ott alant és fellegekben fent:
Autókban és Menyek országában lapulók!
Fojtó légkörben üde folt, nem rejti zöld bokor,
A kiépítettségben pucérsága russzói
Stoplámpák villódznak rá, tettét észre sem veszik,
Kaján vigyora szmötyi-könnyeket sír.
Csüngő pénisz akar kitépni az egyhangúságból.
Máshol botránkoztatna, de e züllésben hatástalan:
Kielégítetlen ördögi tett, mely itt szűzi ártatlanul fest:
Üde szín, satír a pusztulás látványa felett e Szatír!
Vándor! A húgyos aszfaltról emeld fel tekinteted!
Vigaszt kutatva a Szatír tökére szegezd!
Kalapban, széttárt zakóban ez az alak felejthetetlen.
Mered feléd pimasz Jákob botja ott az emeleten.
Minden forrás hűs vizű a sivár sóvárságban,
Erkölcs? KÖJÁL? Kit érdekel vélemény már?
Az abberáltság dísz, ha nyakig ér a kosz
A silányságra derűt fecskendő szökőkűt e fallosz.
Hisz angyal szárnyakból nem jön, csak legyintés,
Ahogy a galamboktól sem jön, csak sercintés
Lemondtak már rólunk odafent?
Nem! Egy Szatírt küldtek, legyen védőszent, vagy satír.
