|
[csalóka, csali, hóvirág, kifli, levél] |
Márnára várva
Arra lettem figyelmes, hogy eldobott újságot lapoz a szél,
És nem hagyhattam ott, ha már érte nagy nehezen lehajoltam,
Kezemben a Magyar Horgász egy régi szétázott évfolyama.
Benne egy Olvasói levél, „ Dunaparti mozgó kövek Budapesten”
A cikk beküldője egy öreg Pálfi téri horgász, sorait így kezdi:
„ Amikor az első hóvirág kidugja fejét a Gellérthegy dolomitja alól,
az a jel, hogy indulni kell, mert a pesti régi horgász mondás szerint
ekkor „moccannak meg az első parti kövek...”
Innen az írás olvashatatlanná ázott, „mocannó kövek, mit jelenthet ez?”
Fiam bújja a netet, „Dunaparti moccanó kövek, de semmi találat, marad a talány,
utána kell tehát járni: elő a horgászbot, hungarocell úszó, 3g stil ólmot rá,
-
méteres ereszték, vékony zsinór, mozgó kőfogásra talán ez a jó.
Nem szegheti kedvünk, hogy késő ősz van, hóvirágnak már nyoma sincs
s olyankihalt a part, mintha nem is víz, hanem kondenzált közöny
hömpölyögne a kikövezett reménytelenségen át, a sajt csali árván ázik.
száraz kiflit, az etetóanyagnak szántat majszolja búval bélelt két fickó,
Beetetve nagy fogásról.. horguk minduntalan kövekbe akad és beszakad:
csalóka ábránd, csúnya fintor a görbülő botvég, űzi velük akadós fenék.
„Menjünk innen, itt csak kövek vannak, azok meg nem moccannak”
Méghogy halak? Csak toalett papír, flakonok, tampon fonalak,
bécsi mulatóhajóról kihajított műhóvírág, Tmobil kulcstartó,
két pogácsa, tépett mikulás szakáll, LEGO csónak, valaha steril kötszer...
de hirtelen, mi ez? hé emberek, hé ott a Margit hídon, idesüssetek,
Ti sem hiszitek, amit mi sem?, Ide-oda le-föl mozog a zsinór!
Hé ti villamosok sárguljatok: csuklósbuszok, emlegessetek!
Láttál már ilyet vén Gellért hegy, Budai vár, na mit szólsz?
Csak tátogni bírsz ettől, Alagút, na ezt pipáld le Margit körút!
Nos kloákák, a mi csalink csábítóbb, mint a ti szennyetek,
Íme egy mozgó kő, hatalmas élmény, ugye te bolgár uszáj?
Tép mint Andor útnál a Tátra, rángat, mint Podmaniczkyn a trolik,
Kapaszkodik, mint a fogas, látod Parlament nem csak élettelen kövek
vannak, hanem élmények, a csodához nem kell más, mint kitartás:
ez biz' nem rideg márvány, ez a mi ficánkoló márnánk!
