Senki nem számított arra, hogy ez ennyire brutális lesz

A szülőcsatorna szoros és érdes,

vakít a reflektor, remegek, félek,

ez egy új érzés, hideg-meleg,

Szokatlan ellentét párok uralják e világot.

Aztán kiderül, hogy van éhség,

Sőt, még rosszab, szomj,

Az ordításból nem ért senki,

E kinti világ fájdalmas iszony.

Az ölelő biztonság, mamamama,

Mást is akar, mint hogy legyek karba,

valami apa lézeng körötte,

S zavarja, ha ordít porontya.

Az artikulálatlan üvöltés kevés,

szavakkal muszáj kommunikálni és kész,

de azokat biflázni kell, ismételni,

Nincs brutálisabb ennél semmi.

Ott kell hagyni a megszokott kiságyat,

A cumit viheted, de arról is leszoktatnak,

Beraknak egy rakás ordító kölök közé,

S Klárinéni kedvencei: Tomi, Elli, Noé.

Aztán iskola, kezdődik a regula,

Szófogadatlan ez a komisz pulya,

A tanrend s a menza merénylet

Lányok sem epekednek te érted.

Ez aztán a kegyelemdöfés,

A Pecsába is, mindenhol flörtölés,

Görkoris discoban UV fényben hanyattesés,

Italozás, hányás, bevizelés.

Bíró úr csoda, hogy erre vetemedtem?

Ügyész hölgy, mit kiróttak, megérdemlem,

A Köztársaság nevében!

Tíz év a Csillag hűvösében.

Senki sem számított arra, hogy

ez ennyire brutális lesz,

Végül is, a Palkó nem egy rossz gyerek

Nem hiszem, hogy Marival ezt ő tette.(törölve, tanulságul meghagyva)