Jealousy
Féktelen féltékenység tör néha rám
Végtelen féltékeny az én fajtám
Bánt amit mondtam, vadállat voltam
Rám vall amit tettem, rád kezet emeltem,
Féltésem ölni is tud, végtelenül mély kút
Azt hitted más vagyok, az indulat elkapott
Van még kiút?
Esztelen, féltékenység az agyamon rág
Kegyetlen, önpusztító ostobaság
Küszködsz magad ellen küzdesz
és senki sincs melletted
A józanság nem hat rád:
Végtelen féltelek én,
hogy féltéssel nézzél felém
Esztelenül féltékeny, ha félsz tőlem
hát félj tőlem úgysincs mentség.
Bocsi, telefonomba nyögöm bocsi
Utcáról hívlak az utolsó százasból
Bocsi, könyörgök, mégeygszer bocsi
Mindjárt elnyel jaj, mit mondasz? átkozott utcazaj!
Esztelen féltékenység az én hibám
Veszélyes, mint nyitva hagyott bicskám
Bánt ahogyan mondtam, fáj oh, elrontottam
fejem hová tettem, rád kezet emeltem,
Féltésem ölni is tud, végtelenül mély és oly rút
Azt hitted más vagyok, a szégyen pír láthatod
Most az arcomba fut.
