Plusz egy stáció
Kapcás rongyokban cammogók,
álomkergetők hevenyészett alakulata.
Őrült látomások hóra loccsant agyvelőkben,
Hátra egy tapodtat se.
Sztálingrád pincéi: ez a beígért paradicsom,
csonttá fagyott, tágra meredt szemű tetemek
Boldog a bunker, hol összebújhatnak élők és holtak?
Hátra egy tapodtat se.
Előkecmergés tarkóra-kezekkel a horhosokból,
Míg velőkig hatoló hidegben vadul ugatnak ütegek,
a Volga parti katlan az emberségtől már rég lakatlan,
De hátra egy tapodtat se.
Már nincs kit megments, lárvaként mászik az übermensh
Pont annyira mennyei Sztálingrád amennyire az Jerusalem,
Mindben túlságosan sok a stáció, ez elviselhetetlen.
Hátra egy tapodtat sem!
Kibírhatatlan lenne a látvány itt a luxusban
Ahogy kinéz egy tetves, vesztes sereg:
Kell az illúzió, a mítosz, a germán hősi rege,
Hátra egy tapodtat sem!
Pfuj, hogy gennyedzik milliók sebének hege,
Lett a világnak még egy lege?
Plusz egy stáció, onnan ide haza?
Hátra egy tapodtat sem!
