Szigor és Sidol
Körbevette őt zsibaly,
négy lánya és a férjek,
az egész pereputty,
pelenkások és sihederek.
Kicsit tartottam tőle,
lopva bújtam fotele alá,
mikor bújócskát játszottunk,
egy polgári lakásban, naná.
A Bródy Sándor utcában
dohos mühelyében keményen
melózott mindezért, forgácsolt fémet,
tudta ő, nem habostorta az élet.
Kényelem, puff járt a lábainak
Előtte egy palack Hárslevelű,
Munkácsy televízióban
Színesben megy a western.
S a kilincseken sárgán
Ragyogtak Amfora fények
Mindenhol tisztaság és Sidol,
Ez nekem a nagyapai szigor.
Jól ment az üzlet abban
A kádári érában egy maszeknak,
és a melós íme trónon ült:
bor, biedermeyer, PALSECAM.
Féltem, basszusa rám dörren,
egyszercsak megkérdi, tudom-e
hogy mit jelent az: manuális?
Majd csalódottan csóválja fejét.
„Te sem leszel fiam atomtudós”
Szólt a zsámoly alatt lapulóhoz,
Miközben Munkácsy televízióban
Húzott be egyet Bud Spencer.
Megválaszolnám a manuálist
ma már késő, meg minek?
A tompa fényű kilincseknek?
Hova tűnt a szigor, s a Sidol?
Poros minden zug és csend honol
A Nyúlban, ahol bújtam
nagyapám fotele alá,
egy polgári lakásban, naná.
