Kutyamajom
Utolér a civilizáció,
Pórázon tart a hozzászokás,
Egy flatron képcső keretezi a végtelent,
az élmény fotelhez szegez.
Kutya majom.
Elszakadva a realitástól,
mesterséges világításban fürdök
és sétáltatok egy dögöt,
amely túl nagyra nőtt.
Kutyamajom.
Vajh, melyikőjük az állat,
és melyikőjük az úgymond értelmes,
melyik nem árt senkinek
és melyik a túlontúl veszedelmes?
Kutyamajom.
Ha ahhoz mérünk mindent,
hogy itt minden beton és szűk,
nincs is semmi észrevehető
különbség köztük,
Kutyamajom.
Gazdája és az állat,
egy vérkört képez,
Nem kellenek egymásnak,
de senki másnak, így azért jobb,
Együtt.
