Forratalom
Kísérleteznek rajtam,
miféle egy furcsa hajlam,
mely elektródák közé helyez,
citromsav port szippantat velem,
felmetsz és kipreparálja belem,
úsztat egy kádban amíg bírom,
égeti talpam, és borotválja szőröm,
én meg csak tűröm és tűröm...
Tűvel nyom belém dupla adagot,
Rámrak irritálni mérges tapaszt,
és computerek elemzik a panaszt,
mikor összerándul izmom, úgy fáj.
Miért nem egymást kínozzák?
Mert elviselhetetlen lenne a tudat,
hogy fajtársukon éget a sav lukat,
és bennünk találják meg alibijüket?
Fene a hülye fejüket, utálnak minket,
mert a kloákáikban lakunk,
és azt feltételezik rólunk, hogy
büdösek és kártékonyak vagyunk.
Bezzeg kísérleti alanynak jók leszünk,
mert az gondolják, nincs eszünk,
tehát nem is érezhetünk fájdalmat,
Szerük akkor miért pont úgy hat,
ahogy majd rájuk, ha beveszik?
A patkányoknak ez nem tetszik,
Más bánásmódot kérünk,
hisz mint egy ember, annyit érünk.
Nem? Sebaj, majd ha egyszer,
mi patkányok is éntudatra ébredünk,
például mert belénk jut egy vegyszer,
tettük meg fogják bánni ezeregyszer.
Nagyra duzzadunk és leharapjuk fejük,
Mi patkányok nehezen felejtünk,
és nem is sejtik, mert raffináltak vagyunk,
hatóanyagiktól már fényre gyúlt az agyunk.
Kivárjuk a kellő pillanatot,
Aztán egyszerre rágjuk szét a rácsot
és vérző torkú fehérköpenyes tetemek
felett ülünk majd patkány kupak tanácsot.
