Menni vagy meghalni?
Kiúttalan éjszakákon
fetrengve markolom párnám,
szédítő magaság s egy párkány-
nak éle, kelek félve
és megtapogatom martalékom.
Konrétan nem üldöz senki,
Olthatatlan hiányvágy kerget,
Csissz, ez egy ketrec,
rácsa rideg és csúszik,
Úgy tűnik, az idő nem múlik.
Hanem én múlok ki
Nincs kegyelem, csak fegyelem,
Menni, vagy meghalni?
Nekem annyi, sokat markoltam,
magas lesz a váltság.
