Román építőipar
Lenyűgöz a román tömb építészet,
Issza szemem a páratlan tervezetlenséget.
Hogy iparkodott a dák építőipar!
A derékszög mindig nagy kihívást jelent,
és a szabványtól való eltérés eredménye
hol túl szűk odu, hol kapuként tátongó rés
amelyen át nemcsak a szél, hanem
a lakásokba a kéretlen pillantás is betéved:
vonz a látvány, akkor is, ha nem hívtak be téged.
És ha meghívnak, ütközöl kiálló gerendákba,
talán így tipor lelkedbe csaucseszku lába,
minden oly szedett vedett, festőien töredezett,
a selejtlakók repedt beton aljzaton botorkálnak,
lesiklanak épp, vagy sziklát másznak,
a vízszintnek nyoma sincs sehol, de minek,
így is jó lesz, és így még méricskélni se kellett,
és aki lakáshoz jut, örüljön annak,
minek akar még lépcsőházat a kis telhetetlen,
eddig odúban lakott, most ocsúdhat blokkban,
és folyik a meleg, ha kinyitja a hideg csapot,
néha rázza földelt kábel, néha érez gáz szagot,
de hát otthont kapott, mit számít hogy milyet,
meg hogy miből, meg hogy van e ajtó, ablak,
együtt is meglesznek, ha leszakad födém, aljzat,
hogy erkély helyett utcára lép, esélye van annak.
És ha összedől, na és akkor mi van?
Összetákolunk egy másikat a sértődött tráknak,
Adunk még egy pofont a kakának s a tudományak,
hogy Eszti néni tőlünk nem esztétikát tanul?
Ne bámészkodjon a gangon, hanem lakjon,
Ez házgyári lakás, nem biedermayer szalon,
Ez az igazi Hundertwasser, rajta védjegy, oltalom:
szabadon egymásra hányt gerenda halom.
Elég a sacc, a per kábé, fiókok mélyén nem
porhad el a tervrajz, a dokumentáció,
Oradea lakossága ma nagyrészt fakír,
akiket átszúr szögvas, akaszt kampó, karcol
kiálló törmelék és görnyeszt a belmagasság,
de aki szerencsés, csak a kék égbe veri be fejét.
Minden alapozás ad hoc, s mivel számolni terhes,
egyszer csak egy blokk magasabb lesz,
Mint a Burdzs Kalifa, és segget nyalhat Dubai
Pedig babérokra nem is tör, a román építőipar.
