Párhuzamosan

Párhuzamosan futnak a sínek

Bár a messzeségben egy pontban találkoznak,

révbe érnek, elérik céljuk, látszólag.

Eszelős szingularitás amely belénk oltódott,

Oda tartunk, akitől tartunk valahol,

Van aki tétova, van aki felé lohol,

Akad akinek jó a pokol?

Párhuzamosan futunk, néha mímeljük

a találkozást, másban véljük megtalálni

a megvalósulást, de aztán ébredünk,

túl egyedül vagyunk, erőtlenül létezünk,

erővonalak mentén sodródva,

elrendelve, kódolva és dekódolva.

Mégis, párhuzamunk az erő, a boj,

Párhuzamunk olyan, mint antilopoknak a csorda,

Miért pont én lennék az akit elkap a mogorva

oroszlán, csemegézve májam:

akad biztosan szerencsétlenebb nálam,

párhuzamosom, aki helyettem elhull,

a helyét elfoglalhatom és ez fel sem tűnik,

Olyan szép ez, hogy már szinte bűzlik.

Párhuzamosom oson velem egy villamoson,

A külső szemlélőnek érdektelenül,

mint hóesésben két pihe, de a szemlélők szemlélőivel

egy halmazba zárva forgatag vagyunk,

igazi ár, erő, győzelmünk vektoriális,

Egy elérhetetlen nézőpontból szemlélve:

Szép kis perspektíva.