Csillagok szülötte

Spacerockot nyomott a banda a színpadon,

füstbe burkolózva, s közéjük ereszekedett,

Meckie lógva damilon, olyan spontán lebegett

mintha nem volna ebben semmi különös:

s valami Gammapoliszról valamit hebegett,

Olyesmit, hogy messze van, mégis ott született.

Mi meglepő van abban, hogy hirtelen űrlény

lett a krisztinavárosi rnr srác, de tény,

hihetővé tette a pikkelyruhán csillanó lézer fény.

Megvettem a lemezt, mi mást tehettem volna?

Ha épp csillagrock kapható a zenemű boltba,

és ha nem zabálom Katit és a Kerekperecet?

Sok példány kelt el, talán a dressz, vagy a zene?

Vagy az időzítés sikerült, tudja a büdös fene,

Ők gazdagok lettek és mi meg szegényebbek,

Ismét egy illúzióval, hogy lesznek akik szívből dalolnak,

és nem a zsebünkben lapuló csilingelő forintoknak.

Persze, azóta már kiderült: korszakosat alkottak.

Hisz azóta még nagyobb csillagok születnek,

és az ő szüleményeik mind mind slágerek lesznek,

S hogy eljussanak füledbe, minden meg is tesznek.

És a csillagközi anyag, a fogyasztói tábor?

Kit érdekel ízlése, ezt kell egye mától,

Akkor is ha nem kér a legújabb portékából.

Kapcsold be a tévédet, ím ott egy egész galaxis,

Szupernovaként robbannak fluoreszcensz fogsoraik

a reflektorfényben, ahogy poénjaikon kacagnak.

Már szegény Meckie is fintoroghat valahol,

A space rock még talán talán belefért,

de ez ami ma folyik az bizton nem rockandroll.

Csinált sztárok ragyogás, stílus, kisugárzás nélkül,

Olyan mély a sötétség, az ember beleszédül,

S előlük nagyon messze, a Gammapoliszra menekül.