Tihanyi milliomos

Mikor Tihanyban kocogok,

nem ismernél meg, és én se téged

mint egy főorvos, suhan fenségem

trikóm galléros és rajta krokodil a jel,

befutottam, révbe értem.

Ej, de elégedett vagyok magammal

utolérhetetlen eleganciám vegyül a Balcsival,

Mint egy sztárügyvéd stílusom ellenállhatatlan

nők néznek utánam napellenzős kalapban,

epekedve, de szupi, befutott pasi, ilyen kell,

fehér tornacipőben gejzírekre szökellek fel

szülész nőgyógyászok közt, neked háttal,

Kossuth díjasokkal, s néhány közgazdásszal,

dudorodik visszerem panorámás sétányokon,

Itt mellesleg minden legesleg, nem panaszkodom,

Hogy de nem dolgoztam meg érte,

Úgy vagyok itt, mint egy tündér mesébe

egy fügeillatú kertben teszem a semmit,

Élem a tihanyi milliomosok életét egy verandán,

Ott kötözöm Aréna márkájú fürdőgatyám,

És közben nem érdekel, hogy van-e isten,

és nem furdal semmi itt benn, különös?

Néha nem árt, ha az érdek önös, különben,

nem itt tartanék, hanem ahol a többiek,

akikről valahogy megfeledkeztek az égiek.

No de, megyek csobbanok egyet

Mert néhány nap és letelik az idő keret

Azt' tűzhetek, mer' jön az új turnus családtag,

ki kell addig élveznem a jó módot,

Mert át kell adni a kérót, s a kulcsot.

Vége. Mehetek innen a fenébe,

Ki vagyok űzetve a Balatonról,

meg van a véleményem a milliomoskról,

akiknek csak úgy minden az ölébe pottyan,

És az igazság, ilyenkor, hol van?