Rostokló eliramlás
Rozoga hajó rostokol a Moszkva folyó vizén,
Mozdulatlan révetegségben megfenekletten,
Egész létében távoli utazásra készült,
de marad zajló, átmeneti, beteljesületlen.
Lehorgonyzott, fájó, beteljesülni vágyó,
Néma, árbóctalan kikötözött eliramlás,
Ócska hajó rostokol a Moszkva vizén,
Maga a megtestesült ellentmondás.
Nem erre készült, félig a mélybe szédült,
s ami a felszínen látványnak maradt,
Rozsdásodó hanyatlásán néhány sirály, galamb,
Kapitánya homály, nyikorgás, kihalt kabin ablak.
Itt utazik bennem tova reménytelen feledése,
A rohanó világnak nincs ránk szüksége,
Nekem való hely az ürülékes tatja,
Ami engem, ugyanaz a hiányérzet hajtja.
