Térdre vagy se

Mély álomból vert felaz orosz határőr,

Hajnal hat lehetett, mikor feltépte az ajtót,

S harsány hangon a passaport átadásra

szólított fel, neve mondjuk Szergej.

Én már akkor tudtam, hogy lejárt a visa,

vagy hat órája illegálisan tartózkodunk

a rettegett birodalom fenségterületén,

S valóban, a levegőben megállt a pecsét.

Lejárt vizára hogy üsse be az aznapi dátumot,

Még híre megy, micsoda laza egy államhatár.

„Na és én akkor mit tegyek, térdre, vagy se”

Fürkésztem Szergej tanácstalan ábrázatát.

A bélyegző hol memeg indult, hol meg-megállt,

megálljt parancsolt az eskü, beütni nem sikerült

sehogy, győzött a fegyelem és a közfigyelem,

ami lehetetlenné tette a másfajta megoldást.

Patt helyzet, pedig ő a nyerő, lejárt visára lelt,

Végre valahára rendkívüli esemény!

Pont a győzelem napján történt mindez,

Szegény bús kozákom mégis vesztésre állt.

Nyicsevo, csak hétfőn nyit a visa iroda,

azaz, négy nap múlva, és addig őrizet,

De belegondolva, hogy minket őrizhet,

A pöcsét az útlevél felé megindult, közelített.

Még négy nap!, éljen! engem Szibéria

sem zavarna éppen, mindig vonzott a távol,

de hogy ez tényleg ilyen könnyen elérhető!

Ez most nem büntetés, rájött ő magától.

Közben összetákoltam egy orosz mondatot:

Mű bűli na konference, de a ragozásban

nem voltam egész biztos, lehet, hogy vü

az elöljáró ebben az esetben?”

És szégyen, de sehogy sem fogtam fel,

Már csak egy gesztust akart Szergej:

Na akkor mi lesz térdre, vagy se?

Hogy végre placcsanhasson plecsnije.

Bambultam bárgyú birka módra,

Legfeljebb azt érezhette, na mi lesz má?

Az elkanászodott eu polgárja, nem elég,

hogy szabályt sért, csakúgy, haza mehet?

Csüggedten kókadt le tányársipkás feje,

S meglátta az alsó fekhelyen hölgyem

aki reszketett, hogy itt marad négy napra vele,

s megmozdult keze,de hogyan tegye?

S visszatekerte! A dátumot! Egy nappal!

Egy birodalomban, ahol a bélyegzés szent,

Ha akkor nem is, most térdre nagysága előtt,

egy orosz határőr, ilyet megtenni mert.