Veterán
Első pillantásra ciki, groteszk,
ahogy csörömpölnek a csontok
és a feltűzött érmek, kitüntetések,
Mintha a feledés bugyrából
húzták volna vasalt egyenruhában elő.
Támogatja unoka, fiú lány,
S e jelenet oly elgondolkodtató,
Lehet, hogy báb csupán a veterán,
kit a győzelem napján
a kredencből előszedni jó?
Az én felmenőimre lőtt egykoron,
Aztán győztesként vonult Budapestre,
Az én jövőm ellen harcolt másik oldalon,
Csatát nyert, egy eszmében hinni mert,
és sebesült érte, fiatal életét kockára téve.
Hajlott kora ellenére büszke tartású bácsi,
Ünneplőbe öltözött családtagok gyűrűjében
Egy feketeVolga taxiból épp most száll ki,
Vörös szegfűkkel elhalmozva, a műsornak vége.
S az érintett meg ebben a jelenségben,
Hogy egyetlen veteránra jut száz névetlen halott,
S amire nem lehet ír már semmiféle érdemrend,
Legalább a hála koszorúzná az elviselt kudarcot,
Azt a helytállást, amiért a jutalom 'X', lefagyott láb.
E szép ünnepből illesse őseim egy kicsiny gerezd.
Ha már nem a Hősök terén, legalább itt a Partizanszkaján,
Íme: boldog utodók és kitüntetett nagyapák,
Velük titkon ünneplek, bár örömöm egy kissé kaján,
Jobban átélem, a volt ellenség ünnepét, mint ők maguk,
Mert a legyőzötté a diadal, ha megbocsátott már.
