Ebből nem növünk ki soha

Mind idealisták, rögeszmések

Köztük kiváló írok, zenészek,

mind-mind meghasonlott elme,

Lelkük is dúlt csatamező.

Elszabadult indulatok síri diadala

az irgalom felett, mert

mi más, amit még legyőzni lehet,

születve egy ekkora birodalomba?

Nem, ebből nem növünk ki soha!

A Kreml ideáink kupolás otthona,

A hódítónak az is elég ha ezt hiszi,

A letiport bármit óhajt, az csak hiszti.

Marad az ötágú, a sarló, a kalapács,

Lenin, Sztálin, Leonyid Borzalom elvtárs,

Az alattvalók pátyolgatni való gyerekek,

Fegyelmezzék őket szűk tudatú keretek!

Cserébe legyen minden ünnepük diadal,

kitüntetésekről álmodjék minden fiatal

és érte rá szabott egyenruhába bújjon...

Aki nem akar ilyet játszani, elpusztuljon.

Csak eszmélni ne kelljen soha,

Kalapács ne sújtson a vörös csillagokra,

Nem lehet gonosz se Lenin se Sztálin elvtárs

Üdvözítőnknek amúgy sem kell senki más.

Nem, ebből nem nőnek ki, soha,

Mintha egy játszótér volna Moszkva

Parádét néz, masíroz regiment vásott gyermek,

Állítólag a lelkük mélyén megfélemlítettek.

Kicsinységük érzete tereli birodalomba őket,

Egy kicsinyke országban felnőni, könnyebb,

De nem jobbak, se nem rosszabbak nálunk,

Végtelen végletek közt nehéz magukra találniuk.