Életrevalók
Sok élőnél élőbbek e tágyak,
Szekrénytetőkön lakozó vágyak,
Kofferbe dobozolt technikai csodák,
Helvét igényességű finom mechanikák.
Nyávogás helyett megbízható állandóság,
és nincs termikus tranzisztor zaj,
anódrácson a feszültség erősödik csak,
mindössze néhány cső, kimenőtrafó és lőn hang…
A basszus mélye betölti a szobát,
a magasak úgy csengenek,
mint mesebeli üveghegyek,
ha érces sarkanytúk koccannak.
Made in Switzerland a felirat,
Tizenöt kiló mély titok átitat:
csendesen járó három motor
és nincs gumi ékszíj sehol.
Kerámia foglalatban izzanak a csövek
és mindent mágnes relé működtet,
Ezt női agy meg nem érti soha,
Mi az a varázs, miért vagy úgy oda?
Willi Studer neve nekik semmit se mond,
Revox nélkül élniük, nem túl nagy gond,
Mekkora egy dög, mond már miért?
Az mp3 lejátszó a zsebben is elfér.
Tizenkilenc cm per secundum
Ahol a zene az zene és punk tum.
Ahol megnyílik a sztereó tér,
A nő inkább olaszba menne ennyiért.
Sok élőnél életrevalóbbak e tárgyak,
Néha forróbak a csövek, mint a vágyak,
Nem ontanak ilyeneket ma már a gyárak,
Gyártják az egynyári ócska portékákat.
Néha előveszem és felteszem szalagom,
S Willi Studer előtt megemelem kalapom,
Ötvenéves lesz hamarosan gépem,
Életrevaló, szerintem lakik benne lélek.
Megelevenednek általa a zenék,
Ahogy forog, maga az időtlenség,
Sugárzik belőle a dicső mérnök múlt,
Leáldozott mindez, végleg kimúlt.
