Datolya magot ültetnek,
S beöntözik serényen,
Egyszer szárba szökik talán,
S ketten ülnek majd a fán.
A pici már másnap látta,
ahogy hajlong a pálma,
S megmásszák azt a fát,
két elszánt, belevaló pacák.
Két-három éve nevelgetjük,
Néha már-már elfeledjük,
Zöldellő négy kis kókadt levél
Őrzi egykori nagyratörő tervünk.
Hogyan is másznám meg?
Ő sem nagyon hisz benne.
Pedig az égig érnének a fák,
Ha hinni merné az a két pacák.
