Nem kérdeztek semmit,

Szélesre tárták az ajtót,

Náluk otthonra leltem,

S kint, minta dézsából…

Gyomromban éhség fészkelt.

Nem faggattak, kenyeret szeltek,

S a foganatosított óvintézkedések?

S az iratok? Itt? Minek?

Jóságos női rend, osztrák,

Ősi falak közt moshattam

le a hosszú út mocskát,

Melki kolostor a pokoltól...

Puha, meleg vetett ágy várt,

hogyan egyenlíthetném ki e számlát?

Az ellentételezésre akadna elég ok

De nincs mód se földi dolog,

Befogadom hát a befogadást

Mindazt amit készítettek nekem,

Mikor jöttem, távolból ismeretlen,

Tovább adom, itt belül…

Ha stoppolnal lassítok,

és nem bal felé sandítok,

Ha kérnek, néha kitépek, de adok,

és nem várok semmi viszonzást,

csak remélek néhány szép pillanatot,

koszos jöttmentek szeméből,

alamizsnát haszonlesők zsebéből,

kalapomba ezt…