Tömték a fejem,
nem jött ki semmi sem időre.
Azt hitték beválik a módszer,
de mindegy tanár vagy smasszer,
bánik velem, mert
nincs hatalma egyiknek sem felettem.
Mert az egészben az a szép
a valóság több mint
egy NDK turmixgép,
amiben nem vagy más csak
ingrediens,
több vagy annál, intelligens.
Azt mondták anyádnak,
hülye ez a gyerek, minő,
tömjük az agyát, elő
mégis semmi sem jő,
s te magadban: kapd be
persze, három bével.
Érzted, ócska trükk a petrik,
Több vagy annál, ahogy sejlik,
s megbuktál többször ahogy illik,
mert még nem jött el az időd,
hogy magadat végre kinődd.
Holtidő volt a négy év,
Orosz, nyelvtan, elektronika,
bukni ennyiből sem volt elég,
aztán, mikor kérdezte az ofő,
feltetted a kezed, te tanulni akarsz,
nem pedig elégteleneket.
És láttad azt a sápadt tanári arcot,
és te Kati, Erzsi, Kriszta, Lajos?
Hát tovább tanulni miért nem akartok?
Ménesi, Borbély, Sas, Párkányi…
Kettes átlaggal akartok egyetmre járni?
Igen, tanulni akarunk, végre,
letelt a holtidő, a játéknak vége,
a sok felhalmozott tudás keresi jussát,
lehet hogy ez a petriknek csőd,
idő előtt elvágtátok a szegény Becsőt…
mérnök, nevelő, tanár, bankár,
az egykor volt bukot szamár,
és összeköt minket a holtidő,
bennünk fontos ingrediens,
aki a petrikben bukott,
nem lehet, csak intelligens.
