A harmadikra, a balkonomra
felszűrődik a klubélet zaja,
Ételek illata, poharak zamata
ájult, bódult nők kacaja,
Ülök a párkányomon egyedül
Magányomba egy város vegyül.
Összecsukható székembe
ölembe, szajha az éjszaka,
Ha akarnám odaadnám neki magam,
de hál istennek, parancsolok kvázi,
Itt már én vagyok az úr, a házi
s mint kerengő házi legyeket,
lecsapom a kéjes érzelmeket.
A haramadikon a balkonon,
alattam tombol a lehetőség
Kihajolok és magával ragad
a városban megbújó eshetőség
Bulizik a beindult tömeg
egzisztenciája, egyiknek sincs, minek.
Fene mód szabadok
én meg pozsgásaim közt kushadok
integetnek fenéksimogató mancsok
irritálnak gina szagú kapcsolatok
de ami az enyém, nem adom,
kalodám s palotám e balkonom.
Itt rohadok pizsamában széjjel, míg
Neonfényes éjszakák
hömpölyögnek körül,
Rühellem azt, ha valaki
szabad és tiltott dolgoknak örül.
Kulccsomómat megcsörgetem.
A harmadikról átkom odavágom,
nesztek, fájjon ami nekem,
persze, könnyű nektek,
nincs bennetek semmi érzelem,
élvezetetek a húsom tépi,
Tudjátok, annak fáj csak, aki nézi
A bódult plebs orgiáját,
Mely vad,szennyes, áradó patak.
Lehet, hogy rég óta fogoly vagyok,
az is lehet, hogy végtelen szabad,
de minden kiderül, mert mindenki menekül,
ha halálfejem kacag
A kihagyott bulik gyilkolnak
Legdurvábbnak hatnak
a be nem szedett szerek,
agyon mérgeznek a szerelmek
légycsapóval ölöm az érzelmeket.
Nehogy petét rakjanak párnámra
Beleköpnek a megszokásba.
Itt, a harmadikon, a balkonomon
a szomjas kaktuszok rabjaként
lesem, mint egy váci fegyenc
a Dunát, a városom forgatagát,
mely nélkülem tova szalad,
élni hogyan, ha kiélni nem szabad?
