Mond csak nyikorgó, kopott, széjjelnyíródott,

kicsinyke kerékpár ékem,

Mit mondjak, ha belépek a boltba és helyetted újat akarok?

-        Kerékpáréket kérek szépen és persze, hogy jónapot?

Ez túl illedelmes, nem? egy született bringáshoz,

akinek bőrét szembeszél érdessé cserzi,

akit eső áztat, akit nem véd bádogkaszni.

 „Ez egy fura pók, az ott szemben az  Aranypók”

ezt gondolnák, ugye kopott, kiszolgált, hű ékem,

 mert Selyem bugyi vásárláshoz való ez a sejpegés,

ez a nyámnyila nyakatekert ékkérés.

Mert a kerékpárbolt belevaló embereknek való hely,

a nyakig olajosak léphetnek csak  be ide,

akiknek műhelye falán pucérnősek a naptárak,

akik nem pisilnek, hanem söröznek és brunyálnak

és nem az ékesszólásról híresek, a tenyereik érdesek,

s akik nem köntörfalaznak, hanem kimondják, ha éket akarnak.

Nem való ez a hely ilyen mimóza ékkérő féléknek.

Hogyan vágnál bele, kicsinyke, csorba ék,

 ha laikuskén úgy ítélem, cserére szorulsz rég?

„Csak keményen, ha már lecserélsz bilivasra

Ékeszólásoktól nem esnek ők hasra!”

„Mondd csak ékem, ugye így:

-        ööö, kerékpárba való éket keresek?”

Viccelsz?

„Keress akkor nekem is”

röhögnek majd markukba és imigyen szivatnak szét:

„Éket nem tartunk e félénk efféléknek,

 de van teljes hajtókar készlet,

ma már csak a hülyék használak vas éket.

ki is cserélhetjük, na mutassa a gépet…”

S a végén rád sózzák az egész boltot

pedig csak cserélni akarsz egyetlen ékecskét.

Ha kicserélni akarsz,végy  nagy levegőd, gyerünk be,

Te a magad ura vagy, ne légy olyan mamlasz.

Szedd össze magad, rajta, tárgyilagosan.

„Oh, de mit mondjak te jó ég, netán

ék, amely régi kerékpárba való akad e még?”

„Nem, nem, Ez így is suta: egy szaros ékhez  rím és ennyi duma.

Az ék az ék, minek ez a sok beszéd?

Tömörebben, hisz, te egyetlenegy kerékpáréket akarsz!

Magabiztosan, tömören, egy szóval: é-ket,

Minek a hosszú körítés, körülményes ék kérés,

bonyolultabb, mint egy leánykérés,

Mit tegyek hát,  te kicsinyke törött ék, ha elnyírtalak rég?

bárcsak lenne neved hosszabb:

 karburátor, küllő, visszapillantó, vagy fék

de így mindenféle alanyt  állítmányt határozót vonzasz,

mert rövidséged halandzsával betöltendő kontraszt.

képzeld el, hogy belépsz, beteszed az ajtót,

Köszönsz és rád figyel minden szem,

olyan, mint egy rossz NDK western:

majd kinyögöd: Ék van?

és hozzá ajkad alig mozul.

Csak a csend felel, mi van?

és megismétled, nyomatékosabban,

ék, (szünet), van?

Tessék? Mit akar?

Csak egy légy zümmög

és akkor, vérmérséklettől függően

azt dünnyögöd, vagy üvöltöd:

Azt akarom megtudni,

hogy kerékpárba való éket tartanak-e?

Ez nem jön össze.

Éket kérni nem lehet ékesszólás nélkül,

pedig az ék maga a megtestesült egyszerűség.

Hagyom, Lötyögjön hát tovább a hajtókarom,

Benne egyetlen széjjelnyírt  ékem,

csendben nyüstöllek, te maradtál nékem

mert nem hiányzik még egy ilyen

éktelen helyzet.