Gyertyafény lángja lobogott szemében,

Szép volt, elérhetetlenül szép,

A szabadimában menők körbe döngték,

Esélyed se volt, mit ér ilyenkor a rózsafüzér?

Nagy kunszt, hervadt babér.

Miért akartál utánozni mást?

Erőltetted, ami nem stílusod, nem megy,

Más nyert, mint mindig, helyetted.

Pedig kalandra vágyott, hogy megszöktesse valaki,

A Dolly Roll klubban, ha nem vagy jampi,

akkor vagy jani, már tudthattad volna….

Lelkigyakorlatos lány, eredetiségból van itt hiány,

oh ha tudtam volna akkor, nem lettem volna

ájtatos se jámbor,én ostoba pápista báb,

tilosban járok ma, ha gondolok rád.

Tulajdonképpen, nem is voltál egy személy,

hanem arcod úgy gyúrtam össze, kvázi szentély

olyanra, hogy megfeleljen pont nekem,

de hát önzőség egyenlő szerelem,

csak szebben fogalmazva, így szalonképes,

s hogy ma is álmodozom rólad, rémes.

Zsolozsmák és böjtök íze járja szám át,

és az elcsókolatlan csókok vezeklésem

Más habzsolt fel, talán helyettem,

Aki a Szentírást betéve tudta

miküzben karmos kézzel nyúlt,

Dávid zsoltárait füledbe búgta

vagy hangosan nyomta a spontán imát.

míg én tátogtam a pápai himnuszt.

Nem vagyok született üdvözült,

és talán vágytad, lenne itt egyetlen őrült.

Az, aki innen megment, nekem nem ment.

Kereszt árnyékában lapultam,

és azt hittem, hozzád egy út van,

a más bőrébe bújás, a teljes hasonukás,

hogy elfedjem ki vagyok,

azt hittem, jobb ha mást majmolok.