A családi ezüst tűzpiros,
PD 38 54 és ráadásul 120 L,
Mienk lett egy hétfői napon
és nem ültem többet villamoson.
Enyém a világ a hátsó ülésen,
Földutakon előreültem merészen
S ha apám hirtelen gázt adott,
Minden Zsiga elmosódott.
Dísztárcsája csillogott a közvilágításban
Az ablakomból nézegettem, stikában,
Majd ha megnövök, vezetem a Skodát
De a Párkák másként szőtték fonalát.
Szépen , lassan elavulttá vált
Más nő igazította tükrében frizuráját.
Aztán sorsa egyre nehezebbre fordult,
Rozsda rágta, évekig alig mozdult
A kilométerek alattom kúsztak százezer felé
Aki evvel járt, abba már nem estek belé.
Zománca pattogzani, fakulni kezdett,
és az eredeti Barum gumi defektes lett
Óbudán találtam rá, a megadott helyen,
Apám húzta és végre vezethettem
A padlón át láttam ahogy suhan az út
és valami csattogott, de azért gurult.
A Maros utca lett a főhadiszállás,
Allagáné lett anyámból, s hiába a garázs,
abban egy idegen Ford Escortja parkolt,
A család büszkesége kegyvesztett volt.
Gondoltam szegényre ráférne egy generál,
Bekitteltem alját, ahogy láttam Bálnáéknál,
Aztán szétkaptam a motort, legyen kompresszió,
Közben szerelmes lettem és leállt a meló.
Sietve összecsaptam a megkezdett munkát,
Az olajlehúzó szerepét a jegygyűrű vette át.
Arra spóroltam, legyen végre feleségem,
Minden hozományom Skodám s szegénységem.
Pedig Rózsadombon lakott a kiszemelt ara,
Bár volt autóm, gyalog járhattam arra,
Jártomban, keltemben nézegettem a Skodát,
A család büszkeségét hogy tolhatnám odaát,
A pesti bontók felé, hogy nősülni legyen lé,
Hívtam Vidót, kössük délceg Wartburgját elé.
S Nissannal kísért a Bálna s a japán tecnika,
Skodám utolsó útja ez, át a másvilágra.
Láttam Bálnán, szíve vérzik, szomorú,
Kérdém, a bontó előtt, mire ez a nagy bú.
Azt mondja, ez gyalázat, a rézangyalát,
Szégyen, ha egy bontóba húzzák a Skodát.
Röffentsük be, hátha mégis beindul,
Mondom, az kizárt, mert összeraktam, de szarul.
S láttam, ahogy összeroskad a hatalmas óriás,
És megszántam őt, én a szívtelen Skodás.
Wartburg és Skoda közt a kötél megfeszül
Vidó gázt ad, és a tűzpiros felhördül,
Rángat, mint egy vadló, a k. anyját
Hatlmasat durrant, és rászánja magát
Kerek lámpáira és a hűtőrácsra az van írva,
Nehogy már utolsó útján egy Wartburg húzza,
hatezer fölé pörög, s a lőerők elszabadulnak
Néhány csavart kiköp és szelepei tüzet fújnak.
Íme a családi ékszer a saját lábán gurul,
Bálna féklámpája villan, s elém a földre hull,
Könyörög, ne adjuk be a szilaj Skodát,
De én hóhérkézre adtam a család vagyonát.
Árából nem jött ki két jeggyűrű, hanem fél,
A vételárat megtoldotta a gazdagabbik fél.
Létrejött a frigy, de nem lehetsz rám írigy,
Mert, pirospozsgás az asszony, de nem túzpiros
Róla van, a Skodáról már nincs papíros
PD 38 54 és ráadásul 120 L,
A bontóban egy hétfői napon
Bezúzatott, Skoda így pusztult L.
