A pokolraszállás stációi képregényben

Aláfestő moraj kloffoló rockzenében,

és ki van e trikó redő mellékletében?

Szelíd srác, hisz ő Zatykóm az E-ből

Kicsit félek, ha jön felém szemből

Tartok a köpeny alól kivillanó véreres szemtől.

Az önpusztítás ornamentikája metál terpeszt

alkotva mutat fityiszt és lefelé mutat a kereszt

a hústalan ujjpercek testhezálló szorításában.

Temetetlen gonosz fogcsikorgatva

Ostya s bor helyett mócsing cafattal kínál

Köszönöm, nem kérek, „Kóstold, a halál”

Az Es farmosi srác, ki szilaj harchoz öltözött,

Tudja, ahova indul, az nem épp’az Éden

Polóján vérfagyasztó  felirat: Iron Maiden.

Elrettentve védelmezi őt a vasalt iszonyat.

Utat fúr felénk a férges diszharmonia,

A koponyák állkapcsa csattogva felénk kap.

A trikó átitva a rockandroll gyilkos zamatától,

Az eszelősség villódzása ellen amúgy védtelen

Az elrettentés az f. ellen, ez az egyetlen védelem.

Ugyan már, csak a Zatykóm, s haverja a Dorpi,

Jönnek s beállnak közénk egy jót focizni,

Jól tud bönyézni, de köpenye alá, benézni…

Hogyan is mártózhatna másképp mérges buliainkba

Az ártatlan, tiszta, szeplőtlen, vidéki entitás?

Városi  önpusztításunk bezúzná, ez nem vitás.

A pokol heradlikája fenyeget a pamutpolón

Lelkünk szennye feszül mellén és a hátán

Rém ismerős a matrica, szerintem a sátánt

Mily szerelésben mutatkozhatna illőn velünk Zatykóm?

és mily sebezhető volna, ha nem így utazna a metrón.

ahol nincs isten jól jön egy ilyen egy rusnya gnóm.

Ez a mentőszerelés a legvadabb korba.

Ebben talán átmegy egy kettessel fizkémből,

De ha nem, elméletem megdől.