Aki parnet, könnyen talál partnert,

Hisz fenséges, nagyszerű, elegáns,

Modorát nem érheti rossz szó, gáncs.

Mintha skatulyából húzták volna elő:

Körüllengi őt finom parfüm, desodor

S bogartosan magának egy blázt sodor.

Megviselt, borostás, hámlik?, előnyére válik,

Mert lezser, könnyed és magával ragadó,

Mint kertvendéglő teraszán a nyári parfé,

De nem emészthető, körötte sűrűbb a levegő

És cseppfolyósan hullámzik az érosz,

Egyszóval, parnet, mint Odüsszeusz a hérosz.

A parnet, az olyan, mint egy délfrancia sanzon.

Romantikus zsötem, lamúr, s reszelős hangon

Recitálja, kigombolt ingben, a tengerparton

A korsó korlátjának dőlve, sirályok fecsegésével

Nem törődve, a gyűrt arcú énekes, s felgyúl

Körötte a lányos képzelet, elképzeled?

S  a lebukó nap lángja perzseli a szíveket.

A parnet lehet illuzionista, vagy bárzongorista:

Kinek háromnegyed lüktetésére dobban vérző szíve.

Kapitányi rang, hölgy és egyenruha, fontos kellékek:

Ki a parketten parnettül lépked, körötte forog a történet:

S menüettet komponál, puszta jelenlétével, aláfestésnek.

Mert a parnetség egyfajta likör, légkör, aura,

Nem érdekel senkit, mi van alul a felszín alatt.

Lássuk most már név szerint, ki az aki parnet:

Aki hatással volt/van/lesz a gyengébbik nemre,

Aki csak igenre számíthat, nem pedig a nemre.

Ki erőlködés nélkül lenyűgöző, magabiztos,

Kitől távol áll a majré, szeme metsző, ajka húsos.

És főszerepet játszik, amelyben ő a nyerő,

Oldalán a fölény, az ösztön, a szilaj erő.

Fussuk át gyorsan név szerint a parneti listát,

Hol is kezdjem, tehát, nahát, az angyalát,

Horthy Miklós, ki elsőnek pej lován feldereng

És István fia kanyarban, szintén parnet, az már szent,

Ahol indult ő nyert, ahova bevonult, lába előtt hevert.

Egyik sem volt selejt, és parnéságuk ma is

Tündöklő csillag, ha egy kis túlzás megengedett?

Parnetságnak köszönheti írigyelt jussát megannyi

Fényes tündöklő rock csillag, felsorolni is

Nehéz feladat a teljesség igénye nélkül:

A basszgitárt nyüstölő Sting, és a rekedt Rod Stewart,

A mozi világából pedig itt van Alain Delon

(bárcsak lenne hozzám képest csúf majom),

Fekete fehérben is micsoda egy parnet: Jean Marie!

A  betört arcú Belmondó a balhés, nem szép,

de tetőtől talpig parnet és parnet és parnet.

A mellkasi légzés piheg, majd szinte leáll,

Egy parnet karjai közt ott a végzet, édes a halál,

Parnetekből örök hiány, hiába ontja őket a market,

Kelendőek, mint a desszert, a puzzle, vagy a makett.

Pár nélküli egy gaztett, hogy valaki parnet,

Valaki meg így a parnetság híján csakúgy lett!

Egy a jussunk, parnetságban szűkölködő

Alkotóköri tagság, tudom, nem nagy igazság,

De tegyük túl végre magunk rajtuk:

Ezek közül egy sem volna parnet,

Hacsak nem, mert mi is így akartuk.

Övék e rang, OK, de aztán rájuk firhang!

S minket övezzen végre a reflektor fény:

A három, ki e fogalmat alkotta, most előlép:

Partnert akart írni, ím, aki meghajol, ott balra,

De parnert súgott helyette a tudatalattija.

Ez meg itt középen e szónak új jelentést adott,

S kapjon nagy tapsot: aki mindent jóvá hagyott.

Parnet, magyarul ejtsd parné,

Kedves Hölgyeink e szó, most már Önöké,

Ízleljék, ejtsék bátran, benne örömüket leljék!

Nem várunk mást hálaképp,

Vegyék észre bennünk Cseh Tamás egy csipetét.

Egyikünk  sem egy Fittipaldi, mitagadás,

Hiába is keresnék, abból egyetlen egy van,

Földön s égen, de nézzenek mélyen a szemünkbe,

Igen, egy huncut mosolyukban ott bujkál Reagan,

Vagy más, például a szívtipró Casanova,

Minek ide ennyi duma!? Mire várnak, tapsra?

Vessék maguk hármónkra.