Ívfény szúrja keresztül agyam
Ívfény megvakít és én hagyom magam
nyílt láng, oh nyíltlángtól lobban fel a vér
Ívfény, a hátam borzong, csiklandj még
Ívfény, bennem összeheged a pokol s az ég
Ívfény, láng szárnyaidon repülök én
Nyílt láng, oh tűzfészkeden főnix madár
Fénylény, nem nézhetek izzó arcomba már.
Ívfény, oh forr rajtam a hideg veríték
Ívfény, te vénában sistergő édesség
Nyílt lángtól belobban a tudat alatt
Ívfény, olvadt huta üveg a gondolat
Ívfény, áthúz köztem és a valóság közt
Ívfény, ha markollak, te adsz erőt
nyílt láng, oh eméssz fel, hogy könnyű legyek
Ívfény, a világ stroboszkóp, pörgő rulett.
Ívfény, a nap sötét és vakít az éj
Ívfény, oh gyújtózsinórral korbácsolj szét
Nyílt láng, nyelvet nyújts, nehogy kímélj
Fénylény, a hátam borzong, csiklandj halálra még
