Ez egy elég faramuci helyzet,

érzem a verejték cseppek,

a hónaljból hidegen gördülnek alá,

naná, el kell süllyedjek,

már itt van, csenget.

Ez egy elég kacifántos eset,

nincs semmi, ami felmenthet.

Ő itt és ő ott, és én kettő közt

levében főtt, hamvában holt,

nincs nálam colt.

Minden tény ellenem,

Magáért beszél a szituáció

Árulkodnak a nyomok,

Egyik pillanatban sápadok,

a másikban meg pirulok.

Nyelné el a föld a szégyentelent!

De bekövetkezik az elkerülhetetlen

Most, na még egy minutum

Kimondja, ez már abszurdum,

mindennek van  teteje.

S én vagyok az utolsó csepp,

Aztán most már betelt a pohár

Oh, hogy nincs nálam szájkosár

Mondjad csak, mondd, míg kifogysz

a szuszból, ha muszáj.

Most kiderült, hogy nyílnak

hátul is ajtók és besurranak,

nemcsak a vízvezeték szerelők.

A szívek gardrób szekrények,

tudom, ez így faramuci.

Nem úgy látszik semmi, ahogy van,

Hát nehogy a falra fess,

Látszatom  szívélyes, szinte fess,

de a mély hatalmas és üres kéj,

csuszamlos banánhéj,

Pofára estem, lebuktam,

Nagy bumm, és akkor mi van

Tudva és akarva már

ez sem hoz lányos zavarba,

az erkölcsi immunrendszerem

van úgy, hogy védtelen,

ha a vírus élénk vörös szájrúzs

és  kelleténél  többet enged a dekoltázs,

a szeszély tűzveszélyes,

Hát ugye megértitek…? Nem?

Végem.