Léggitár

Léggitár és lebegő sörény

Bohó kivagyisága rohan felénk

Fényeken átlépve, űzi szenvedélye,

Bolond és kerge, mint párzó éji lepke.

Mintha dallamokba kapaszkodna,

A szerepe zeneileg nem is fontos,

Hangján kívül van fegyvere még,

Sármja viszi tovább a bulit most.

Teste fürdik a reflektorok árjában

Elszállna ha nem kapaszkodna léggitárban,

S nyüstöli a léghúrokat szilajul vadul,

míg hosszú haja a földig lehull.

Mikrofonállvánnyal pörög a bálvány,

léggitárt penget a látványelem,

El kell higgyük ő a hatodik őselem.

S valahogy elragad, mi van velem?

Mi áldozatok vagyunk, ő a főrabbi,

Dróton rángatnak belül, mozdulatai,

Pillantása tépi le a nőkről a tangát,

meg vagyunk babonázva, az angyalát!

S nyüstöli a mágikus gáztörvénynek

Engdelmeskedő léghangszerét,

Buborékos már, nem fog rajtunk fék,

Meg kell töltse a kiállást, a pauzét.

Szétveti a stadiont a kirobbanó forma

Lehengerel az egó, az a száz atmoszféra

ahogy légpickápjából a rock kifröcsköl

S bekecs alól kibukkan a göndör pocakszőr.

Aztán yeahban tör ki és nyomja a versét

S csápolunk csápolunk, hogy még, még,

léggitározva újra láthassuk férfias testét,

S e kegyelmet belépőjegyért ossza szét.

Oh, rockisten ünneplünk a stadionba,

Ha léggitárt ragadsz, mi is azonnyomba,

Az egész küzdőtér veled együtt nyomja,

Az extázis elrepít, kivet a kozmoszba.

Léggitárunk nyúzzuk a légtelen űrben,

S eltűnünk nyomodba, a galaktikus ködben,

Minden csillag ruhádról lehullt szegecs,

A rock olümposzáról nehogy (velünk együtt) leess.