bele kell vágni írni végnélkül papírtekercsre ruhafogason száradó ágynemük csapkodása ad szárnyakat kapuk nyilnak csikorogva és sehol nincs már meg a bevétel tevegelek egymagam szomjasan tócsákat szippantva szememmel hol a keret és a létezés határa futottam homokkal telt szemmel előre a szélnek…