Feloldozás
Mintha egy hintó ajtaja nyílna,
barokkos famunka,
De kereke nincs,
Szégyelled, mikor belépsz oda.
Ott ül egy ember,
Arcát takarja félhomály,
Felkent és méltóságos,
A szemébe kell nézni immár.
Utoljára, hm, nem tudom mikor,
Még erre sem rezzen, nyugodt,
Talán mégsem átkoz…