Immunális hulladék
Ha tudatunk kivetülése a valóság,
akkor lelkem vegyes hulladék telep,
eszme fuvallatok hordják szanaszét
a hulladékot, a szemetet.
Szétszóródik a levegőbe, az utakra,
jut az űrbe is, agyakba,az ivó kutakba,
mérgek, vegyszerek, kiégett képcsövek
kopott plüss tévénéző fotelek.
Mindenkinek jut egy kis szemét,
egy kis ártalom, és nincs szánalom,
marja csak szét, rágja belé magát
szmogos lélek haragom.
Kifogyhatatlan forrásoz belőlem
lúg és sav, nehézfém és radioaktivitás,
béta és gamma, ím, olajos kanna
mely szanaszét fröcsköli fáradt tartalmát.
Megromlott a Paradicsom, kukába, lejárt,
Nem érdemes már fürkészni a naptárt,
hanem elég a mába révedni,
Nem kell a holnapért létezni.
Abroncsként kormozva égnek jajszavak,
a lélekvándorlás puszta recirkuláció,
ahogy minden kapható, úgy el is dobható
A piac és a szeméttelep, lassan ugyanaz.
Miattam van minden, legyen ez tézis,
Miért akarnék négert mosdatni csakazértis?
Nonstop MÉH, éjjelnappal, elvinni lehet,
immunális hulladékot, rossz lelkiismeretet.
