Felettébb gyanúsak azok ott ketten.

Piros Aurisban lapulva álcázzák maguk.

Mintha középosztálybeliek lennének.

De nem, nem azok: bicikli tolvajok.

A sötétitett üvegen át még sötétebb a lelkük.

A jobboldali ráadásul visszaeső.

Adóznak, mint a tisztes állampolgárok,

De hiába, nem azok: bicikli tolvajok.

Avval védekeznek, azokat a bicikliket

Otthagyták az utcán rohadni a gazdáik,

 Jó, de akkor károsítottak osztrák vagyont,

Igen, mert született biciklitolvajok.

Egy női vázast alkatrészként használták fel,

Mozgásképessé tettek egy KTM-et s egy Puchot,

Amit recirkulálhattak volna gratzi fémfeldolgozók,

De ezek, megátalkodott biciklitolvajok.

Hogy lapítanak, azt hiszik ép bőrrel megússzák,

Mondjuk az ablakmosó spriccni most rájuk köp,

Pfuj, nesztek, tudnám, mire veritek úgy a nyálatok,

Már a nyomotokban játnak, bicikli tolvajok.

Hiába lépsz a gázra, ezt nem úszod meg,

Utolér az igazság, és méltó bűntetésül ezt a címet kapod,

Na és ott melletted a felbújtóddal együtt ma este írhatod,

A verset, ami arról szól, hogy bicikli tolvajok.